Mint ahogy már egy korábbi bejegyzésemben is írtam, idén augusztusban ismét megrendezték Angliában a foltvarrás szerelmeseinek és művelőinek a seregszemléjét.
Nagy izgalommal készültem a kiállításra, kíváncsi voltam a többi foltvarró alkotásaira, de arra is, milyen is lehet egy ekkora méretű kiállítás részese lenni. Be kell valljam, nem csalódtam. Amikor vasárnap reggel kiszálltam az autóból, és egy óriási kiállítási terültet láttam magam előtt, tudtam, hogy a befelé tartó népes “női szakaszt” kell kövessem. Nem tévedtem. Egyenesen a “Festival of Qiults 2008″ rendezvényre tartottak kivétel nélkül mindannyian.
Már a bejárat méretéből is gyanítani lehetett, hogy ez a rendezvény általam még korábban nem tapasztalt méretekkel rendelkezik. Ám reggel még csak a zárt ajtókat méregettem, be-bekukucskálva a rácsokon, mert a délelőttöm egy részére még volt más kézimunkás programom.
Amikor azonban dél körül végre átléphettem a bejáratot, hirtelen azt sem tudtam, merre induljak. Egy óriási térben minden irányban csak paravánokra kifüggesztett foltmunkákat láttam. Végül próbáltam valahogyan soronként haladni, s minden munkát megszemlélni, de időről időre oldalra pillantgatva néha elcsábított a tervezett utamtól egy másik sor, vagy egy másik alkotás.
Az óriás méretekkel rendelkező csarnokban 51 országból érkező több mint 1300 quilt került kiállításra s ezen felül rengeteg versenybe nem nevezett kiállító, bemutató volt a csarnok különböző részein. Az így kiállító művészek, csoportok egyike a magyar foltvarrók hagyományos, kékfestő anyagokból készített munkáit mutatta be Dolányi Anna vezetésével. Ezek között volt hagyományos motívumokat ábrázoló mű, de modern hatású kép is.
A fesztiválra benevezett foltvarrott műveket a szervezők 16 kategóriába osztották szét. Volt olyan amelyikben sok, de akadt olyan kategória is, amelyikben csak néhány jelentkező mérkőzött meg egymással. Mivel fényképek alapján már a kiállítás előtt egy előszűrés történt a munkák között, így én azt gondolom, hogy minden olyan textil, amelyik a fesztivál keretein belül bemutatásra került elismerést jelent a készítőjének. Természetesen a zsűri által kiválasztott első, második és harmadik helyezetteket mindenki sokkal inkább megcsodálta, ráadásul ezek az alkotások az elrendezés szempontjából is kiemelkedőbb helyet kaptak.
Azt az élményt, amit ez a kiállítás nyújtott nekem, valójában nagyon nehéz megfogalmazni. Sajnos a kiállítás látogatását csak egy napra terveztük, így próbáltam minél több dolgot megnézni, elraktározni a memóriámba (és a fényképező memóriájába). De úgy 2-3 óra nézelődés után egy kicsit “kimenekültem” a foltos munkák közül. Egyszerűen beteltem a sok szép, színvonalas munkával. Ekkor pedig még a saját munkáim közül csak egyet találtam meg.
Persze, mint ahogyan ez a szakmai kiállításokon általában lenni szokott, a kézimunkához és a foltvarráshoz szorosan kapcsolható termékek, könyvek és anyagok értékesítői is jelen voltak a “piactéren”. A neves varrógép-gyártők több tucat gépen egyszerre mutatták be a jelentkezőknek a gépeket, s aki szeretett volna akár egy új varrógéppel is távozhatott a vásárból. Ide menekültem, s próbáltam ügyelni arra, hogy ne tévedjek el az árusítők erdejében és ne költsem el a pénztárcám teljes tartalmát.
Az itt töltött pihenő idő után aztán újra visszahúzott a kíváncsiságom a kiállított művek közé, s folytattam a nézelődést. Néhány számomra nagyon érdekes dolgot találtam. A mini kategóriának a precizitása ámulatra méltó a szememben. Nem tudom, miért lett első az első helyezett, én biztosan a másodikat jutalmaztam volna ezzel a díjjal. Bár a többi kép is nagyon szépen volt elkészítve. Érdekes látványt nyújtott ez a kiállítási rész, mert míg a többi helyen messziről nézelődtek a látogatók, addig ezen a részen egészen közelről lehetett csak igazán a foltvarrott képek szépségeit észrevenni.
Egy másik kategória győztese és külön díjat is kapott alkotás szintén sok látogató figyelmét keltette fel. Ez a quilt egy darab fehér textilből készült, s a mintáját “mindössze” a különböző színekkel történt letűzése adta. Valóban bámulatos volt látni közelről, hogyan alakult ki a minta valójában.
A kiállítás szervezésével kapcsolatban pedig érdemes megemlíteni azt a nálunk szerintem szokatlan tényt, hogy bár nagyon kevés felügyelő volt a teremben, a képekhez, kiállított tárgyakhoz mégsem nyúlt hozzá senki, pedig a látogatók nagy többsége valószínűleg kíváncsi lett volna egy-egy alkotás hátoldalára is. A felügyelők azonban fehér kesztyűs (!) kézzel ezt bárkinek szívesen megmutatták. Több helyen voltak padok, székek elhelyezve, amiről egyszerre több munkában is lehetett gyönyörködni, s többnyire a látogatók ki ki használták ezt a kényelmes pihenési lehetőséget.
Mint ahogyan írtam, több cég is tartott különböző bemutatókat, nagyrészt eladási céllal. De nem csak ilyen bemutatók voltak a négy napos rendezvény során. Különböző tanfolyamokra, műhelymunkákra már előzetesen is lehetett jelentkezni, de néhányra (igaz nem mindegyikre) még aznap reggel is akadt hely. Ezeken a tanfolyamokon a foltvarró technikákat, fogásokat, új módszereket lehetett elsajátítani a témában már jártas “mesterektől”. Jómagam is már előre lefoglaltam a helyemet egy ilyen csoportba, és a szalaghímzés alapjaival ismerkedtem meg a délelőtt folyamán.
Mire elérkezett a kiállítás zárásának ideje a kiállított munkákat sikerült végignéznem, s néhány új anyagra és könyvre is szert tettem a piactéren. De a mi a legfontosabb, óriási élménnyel gazdagodtam, rengeteg újdonságot és szép dolgot láttam, s ihlettel tele sétáltam ki a fesztiválról.
A Festival of Qiults 2008-on készített képeimet pedig ezen a linken Veled is megosztom. S bár a fényképek nem adják vissza teljes mértékben a kiállítás hangulatát, talán ízelítőt tudnak mutatni abból, milyen is napjainkban a foltvarrás a nagyvilágban.
Nézegesd meg a képeket, s mond el a véleményed! Kíváncsi vagyok, Rád milyen hatással vannak a képek.
M.I.Eszter
.
FIGYELMEZTETÉS! Az összesen 286 kép nézegetéséhez 3 napi hidegélelemre lesz szükséged.